10. nap -  Last Ude

A későn kelés ma is ment. Összeszedtem magam. Ma a nagy burját múzeumba megyek, ami a városon kívül van, 37-es busz a Lenin fejnél. Odasétálok, nincs nagyon hideg, -19. Kicsit esik a hó. Jön egy nagyobb busz 37-es felirattal, felszállok és makogok, hogy a burját múzeumba akarok menni. Sofőr mondja hogy nem jó, menjek kicsi busszal! Ok, leszállok. Jön másik kicsi, mondom a sofőrnek, hogy legyen szíves szólni ha jön a múzeum, vagy ha mi érünk oda. Kocsizunk jó fél órát és ott vagyunk. Nagy kapu, felirat, sehol senki… Na, remélem nyitva van. Kassza van, 100 rubel beugró és egy térképet vettem. Nem mintha eltévednék, de a terület jó nagy. Hideg van, fúj a szél - és kültéri a bemutató. Kőszobrok kőrajzok… Sajnos hóval befedve. Aztán újra a hunok. Az élőhelyek bemutatása. Sátrak, eszközök szépen időrendi sorrendben, jönnek a jurták, aztán a jurta forma fa házak, a fa épületek egészen az újkorig, a fa templom és a buddhista szentély is beleértve. Szép rend van, de a hó is takar. Sok épület van, egypárba be lehet nézni, a korabeli berendezések, eszközök, szépen minden a helyén. Középen egy kis szafari park szerű. Tevék? Szőrösek, nem olyan sivatagi formák, birka. Azt hittem semmi izgi. De egy maci! Hatalmas! Szerencsétlen egy nem túl nagy helyen. Éppen mászik vissza a kis barlangjába és gereblyézi a körmeivel a ketrecbe lévő szalmát maga alá. Érdekes. Nagyon álmosnak tűnik. Sok az üres ketrec. De egy tigris - szibériai tigris  - ebből nagyon kevés van. Volt szerencsém játszani a veszprémi állatkert sajátjával mikor még kicsi volt. Ott is van egy, sokkal jobb körülmények között. Ez jön-megy szegény… Rénszarvasok, érdekes őzek, ezüst róka, sima róka és farkasok. Na itt leragadtam! Sokáig néztem őket. Egy pár és egy kívülálló. Pont tüzelt a lányfarkas. A férje mellette. Fegyelmezte a másikat. Figyeltem sokáig a falkát. Aztán megfagytam… De nem baj!

 

Végigjártam a területet, nem sok emberrel találkoztam... Mindent megtudtam a hunoktól mostanáig! Kijöttem, tálaltam egy éttermet - nyitva. Tea, palacsinta. Sűrített tejjel eszik. Érdekes, de jó volt így 4 körül!

 

Kimentem a nagy parkolóba ami tök üres volt, de busz az jön. Felugrok, elindulunk de aztán rossz felé kanyar, kérdezek. Ember mondja hogy az a másik irány, letesz a következő megállóba és mutatja hogy oda szálljak fel a szembe menőre. Megkérdezi honnan jöttem, mondom neki. Boldogan mosolyog és visszaadja a pénzem. Átszállok. Irány a centrum! Közben sok körbe kerített lakóparkot látok ezen a részen, viszonylag jól kinéző faházakkal. Társasházak, családi házak vegyesen. Aztán néhány orosz klasszikus, de azok is bekerítve… Majd megkérdezem miért.

 

A buszokról megtudtam, hogy sok maszek van, de vannak cégek is akiknek sok busza van..

Közben megjöttünk, még világos van. Bemegyek a városi piacra, és van egy nagy ortodox templom a Lenin utca végén. A piacon semmi izgalom, csak a csizmámat akarjak megvenni az árusok. Ajánlanak érte szép valenkijt - nem adom!  A piacról a templom fele nem túl szép a környék, rengeteg kifőzde, szép HACCP-s minden!  Szép nagy és tiszta viszont a Szent Odigitrytrevskiy Chatedral és udvara. Bemegyek, kenyeret és sütit lehet venni. Többen imádkoznak, érdekes… Hajlonganak és a kezükkel fejüket és vállukat érintik, de nagy mozdulatokkal.

 

Visszaindulok a kvártélyomba. Az ajtót le akarom fotózni, de közben megtámad egy kéregető.

Magyaráz, cibál… Mondom neki hogy nem értem, de nem hagy. Jön utánam és húzza a kabátom. Megállok és tiszteletparancsolóan kinyilatkoztatom hogy zavar. Felmérem... Simán elbánok vele, hacsak nem valami shaolin. Kicsit elmarad, de az ajtónál megint támad. Fellököm és bemegyek az ajtón, fut utánam hogy elszakadt a cipője fizessem ki! Akkor már kicsit hangosan szólok és megindulok felé akkor megáll. Bemegyek a hostelba, pár perc múlva kopog és kéri a nénimet fizettesse ki velem a cipőjét! Ő nevet rajta és elküldi. Nekiálltam mosni, írni, és keresem a holnapi járatot...